2011.Aug.7 - Vasárnap
Kora reggel kísérletet tettünk bejutni a versenyállomásra, de sajnos a szombati verseny végeztével (helyi idő szerint hajnali háromkor!) az állomás tulajdonosa (LZ1ZD - Krassy) bezárta az ajtót és a biztonsági őr sem tudott segíteni, így ritka lehetőségként visszatértünk az alváshoz. A mai napot kirándulással terveztük eltölteni. Iván javaslatait is figyelembe vettük amikor útitervet készítettünk, de alapvetően a délelőttöt a geocaching jegyében töltöttük el.
Mivel Breznikben egyetlen pékséget vagy más reggelizésre alkalmas éttermet sem találtunk végül egy helyi boltocskában vettünk alapanyagokat egy reggeli piknikhez. Egy csupa gödör úton mintegy 10 km megtétele után jutottunk el Gurulyatba, ahol egy közeli dombon monumentális emlékmű áll, és ahol elköltöttük a reggelit. Azt hittük ilyen elhagyatott és nehezen megközelíthető helyen rajtunk kívül csak a madarak járnak, de meglepetésünkre más látogatók is érkeztek akiket valószínűleg mi is megleptünk jelenlétünkkel.
A geoláda hamar meglett, mi pedig jóllakottan indultunk tovább. Végső célunkig egy hegyoldalban levadásztunk még egy ládikát, majd megérkeztünk TRAN nevű településen át az Erma folyó szurdokhoz (Erma River Gorge). A hely méltán népszerű Bulgáriában, két hatalmas sziklás hegyoldal között alig néhány méter szélességű szurdokban csobog a folyó vize.
A látogatóknak természetes sziklalépcsőkön, deszkákból hevenyészve ácsolt (kötözött) hidacskákon kell megközelíteni a helyet. de megéri a fáradságot! Jó másfél órán át bóklásztunk a sziklákon fel és le, átkeltünk egy félig-meddig természetes alagúton - mások quaddal, dzsippel, személyautóval(!!) is - majd egy jobb minőségű kerülőúton visszaereszkedtünk a közeli ligetbe ahol már csak a folyó két ágán kellett nem épp száraz lábbal átkelnünk hogy visszajussunk az autónkig. A ligetben valószínűleg önszervezett módon felállított sátorból vettük meg grillezett ebédünket és az élelmesen a folyó hideg vizét kihasználva lehűtött sörünket. Ide is érdemes volt eljönni!
Még a határ felől, jövetben kifigyeltük, hogy Tran másik végén egy hegyoldalban van egy sziklalakás. Ha már erre jártunk, azt is meglátogattuk. Mint kiderült, ez egy kis helyi szentély, ahol annó Szent Péter lakott. A gondnoknéni kedvesen elbábozta nekünk hogy hol sütötte a kenyeret, hol volt a fekhelye, és hol látszik a láb- és kéznyoma a sziklán. A sziklalakás fölött - további pár száz ócska lépcsőfok és némi sziklamászás után - gyönyörű kilátás és a hegytetőre felállított kereszt melletti pad a jutalma a látogatóknak.
Hazafelé még megálltunk egy helyi kávézóban, ahol a teraszon (=betonozott placc) a karosszékben (=agyonhasznált, törött műanyagszékek) fogyasztottuk el egy valóban finom Brazil kávét. ár: 100 Ft, de lehet már kávézni 40 Ft -ból is, igaz azért nem brazil csodát adnak a teraszon :-) !
A délután a rádiózás jegyében telt! hazaérkezésünk után bevettük magunkat a versenyállomásra, ahol 40 és 15m-en - Laci (LZ/HA0HW) - valamint 20 m-en - Tomi (LZ/HA4DX) - naplóztunk 680 QSO-t kb. 3 óra alatt.
