2011. Aug. 18. - Csütörtök
3:30 (magyar idő szerint!) - csörögnek az órák, ébredezik a társaság: eljött az idő, indulni kell a reptérre! Ma a csapat egy részének véget ér a bulgáriai nyaralás, de a rádiós csapat számára csak most kezdődik az Iván által szervezett országtúra második felvonása.
A repülőteret időben elértük, bár már folyt a becsekkolás. Gyors búcsúzkodást követően indulás tovább: - az első megálló Nesebar!
Burgast hamar magunk mögött hagytuk, és még épp csak felkelt a nap amikor megérkeztünk reggelizni Nesebarba. Mivel a városban nem találtunk(!) parkolóhelyet, az óvárosba hajtottunk ahol kihalt utcákat és néptelen parkolótereket találtunk.
A szigeten mintegy negyven kisebb-nagyobb szentély és templom volt valaha, melyek ma népszerű turistacélpontok. Nagyot sétáltunk, de egyetlen nyitott kávézó sem jött szembe és már épp kezdtünk komolyan éhezni amikor - Iván szervezésének köszönhetően - szembetalálkoztunk a helyben nyaraló LZ1IK Ivánnal és családjával.
Segítségükkel már megtaláltuk a közben épp kinyitó burek-szerű péksüteményeket kínáló reggelizőhelyet, majd a szomszédos kávézót.
A kiadós beszélgetéssel fűszerezett bőséges reggelit követően a napos partnak nevezett városrészen keresztül hagytuk el Nesebart, hogy a Rodope hegység keleti bérceit meghódító szerpentineken át eljussunk Várnába, majd onnan a következő megállónkhoz, Pobiti Kamani-ba a Kőerdőbe.
Lenyűgöző természeti látványosság. A Kőerdő keletkezésének titkát illetően mindmáig csak találgatnak a tudósok, de a hatalmas kőoszlopok közt sétálva tényleg azt érzi az ember hogy itt megállt az idő.
Nehezen elképzelhető hogy ezután még érdemes más helyeket is megnézni a környéken, de nem kellett túl sokat autóznunk, hogy elérjük Madarski Konnik -t. Ezen a helyen két barlang, egy szentély, egy erőd a hegytetőn, és egy meglepő méretű és még inkább meglepő helyen megalkotott lovasszobor biztosítja a látványosságot a turistának.
Nagyot csodálkoztunk amikor az erdei úton Fehér Géza (1890-1955) régész emlékkövéhez értünk, akinek jelentős szerepe volt a helyi leletek feltárásában.
A sétát egy valóban gyors "ebéd" követte (18:00 óra helyi idő!!), majd mintegy két óra autópálya, 10 km hegyi szerpentin és további 10 perc erdei ösvényen autózás után eljutottunk egy már a térképeken sem jelzett helyre, ahol LZ2FR - Pancho minden képzeletünket felülmúló fogadóháza állt.
A nap utolsó sugarait kihasználva kívül belül körbejártuk a házat, majd visszavonultunk felkészülni a VACSORÁRA. 22:00 óra körül ültünk asztalhoz, ahol a házigazdánkon és barátnőjén kívül még egy várnai vendég házaspárt, valamint egy idősebb szomszédot üdvözölhettünk. Saláta garmadával, sajtok, mandula és mogyoró volt a bevezető és az ágyazás Pancho remek házi rakija-jához, majd grillezett húsok és pácolt csirke a főfogás - igazi Lucullusi kényeztetés.
Az idősebb szomszéd folyamatosan szóval tartotta a társaságot és arra is volt gondja hogy a rakija ne fogyjon ki a poharakból. Mi nem bírtuk annyira mint bolgár barátaink, így hajnalban egymás után elvonultunk aludni.
2011. Aug. 19. - Péntek
Reggel felkelt a nap, majd mi is, de rajtunk kívül csak a madarak hangja zengett a völgyben, így kihasználva az időt elkezdtünk QSL lapot tervezni. Egy idő után előkerült a várnai vendég, aki főzött nekünk gyógyteát, majd Iván is megjelent azzal, hogy a lányok mindjárt elkészülnek, reggelizünk és megyünk tovább. A QSL lap elkészült, a lányok sehol, a várnai házaspár elbúcsúzott és elindult haza.
12:00 óra körül sikerült a "reggelit" követően útra kelnünk. Az első megálló Trjavna, az "ősi mesterségek utcája". A városkába bevezető út mellett lerobbant üzemi épületek, szürke elhanyagolt lakótelep mellett haladtunk el, így meglepett bennünket a szépen gondozott park a centrumban, majd még inkább a gyönyörű klasszikus szinte középkori utca: gondosan rakott kockakő, fehérre meszelt épületek, gyönyörűen faragott fa gerendák és nyílászárók, mindenütt fa díszek, több centi vastag négyzetméternyi tábla palakővel fedett tetők. Ez a város a fafaragók városa Bulgáriában.
Végigjártuk az utcát, megnéztük a helyi múzeumot, majd a főtéren találkoztunk Panchoval és barátnőjével rendezni a szállásdíjunkat és megköszönni a vendéglátást.
Utunkat Drianovo felé folytattuk, ahol a Bacho Kiro ("Kiro bácsi") barlangot, majd a helyi kolostort látogattuk meg. Megint egy olyan hely, amit érdemes volt útba ejteni, de az idő telik és Szófia felé még csak 20 km-t tettünk meg a majd 350 ből!
Még egy kihagyhatatlan megálló várt ránk: Veliko Tarnovo, a Második Bolgár Birodalom fővárosa. Jogos a kérdés: igen, volt harmadik Bolgár birodalom is, bár történelmi ismereteink eddig erre a kérdésre nem terjedtek ki.
A vár parkolójában Theodora várt ránk, a Bolgár HST csapat tagja, aki helyi lakosként segítette a vártúrát, majd meginvitált bennünket egy frissítő sörre (kávéra, üdítőre, stb.). Épp időben fejeztük be a vár(hegy)mászást hogy még záróra (19:00) előtt kapjunk inni a büfében. Szófia 300 km, Breznik még 60 km onnan ... és még nincs szállásunk, kéne üzemanyag az autóba, és lassan éhesek is vagyunk a késői reggeli ellenére.
PMR rádión QRX-t kértünk Ivántól egy Shell kútnál ismertetve a problémákat, illetve javasolva hogy álljunk meg vacsorázni és közben gondolkodjunk valami alternatív szófiai szálláson. Iván javaslatára továbbmentünk, hogy tud egy jó szállodát Szófia mellett (ahol a magyar HST csapat is lakni szokott!) és a Hotel közelében egy éttermet, ahol majd eszünk.
10:50 Szófia belvárosa. Miközben átszáguldunk a városon, Iván még felhívja a figyelmünket néhány kihagyhatatlan nemzeti hős emlékművére, majd 11:00 órakor megérkezünk Banja Gora-ba a hotelhoz. A portás készséges, beállítjuk az autót a garázsba, majd irány az étterem, ahol - mily meglepő! - épp bezárt a konyha. Vendéglátóink kétségbeesve próbálnak az éhező magyaroknak élelmet keríteni, nem igazán akarják elhinni hogy mi sokkal inkább fáradtak mint éhesek vagyunk. Végül mi győzünk: mehetünk aludni de még meg kell ígérjük Ivánnak hogy reggel megvárjuk míg ideér és hoz nekünk reggelit.
2011. Aug. 20. - Szombat
Helyi idő szerint 6:30 -kor meg is érkezik, hoz nekünk burekot, airjant (Bolgár joghurtos ital), ajándék "I love CW" pólókat és meleg búcsúzós ölelést. Nagyon köszönjük a vendéglátást! - igazán emlékezetes út marad!
Hazafelé már csak Belgrádnál van kisebb fennakadás ahol túrják a főutat, de ezt is leküzdjük, illetve a Szerb - Magyar határon állunk majd két órát, de ez semmi az elmúlt napok kifeszített programjához képest.
Helyi idő szerint 19:00 órakor fordulunk be Rácalmásra.
73 & 44 ! ex LZ/HA0HW & LZ/HA4DX
-The End-
